2010. január 18., hétfő

Nők

Talán a hozzáállásomon kéne változtatni. Bizalom. Az első perctől fogva, megérezni, benne lehet, és bízni. És kibontakozni, nem kell félni. Aztán a másik: nem mindig tőle várni a megváltást. Nem egyszerű ez ám: megyek én, hívom, találkozzunk, szervezem a programot, izgalmasat, meg nem is spórolok a jelzésekkel, DE mégis rá várok valahol. Ezt valahol nagyon mélyen érzem. Mi lesz ebből?

Nincsenek megjegyzések: