A mai nap kétségei

Mindig az tetszik, aki elérhetetlen, akinek pedig tetszem, azt nem akarom...
...nem akar, mert nem érzi a magányban érlelt erőt bennem...Higgyek neki, vagy csak képzelődik? Egy kislány belül, akit bántottak, csak megtanulta, hogy a szépségével és a kisugárzásával hogyan tud észrevétlenül bántani, irányítani? És észre sem veszi ezt.Nem is azt az erőt keresi, hanem mást...
...van egy pont nálam, amikor falba ütközöm. Ezt a falat ő húzta fel? én hozom ki belőle vagy mindenki másnak is szól? Vagy az én falam? Minek van ott?
Olyat is érzek, hogy én mindig csak egy illetéktelen behatoló maradok...aki el akar venni valamit...mondjuk időt a másiktól. Ez nagyon rossz érzés...
...aztán zavar is néhány dolog benne: az önzősége, ki tud használni bárkit szerintem, csak szépen köríti, csak azok menekülnek meg ettől, akik elég erősek. Azoknál is próbálkozik, de ott nem talál fogást...Vagy az neki az alap? A beugró, és attól kezdve egyenrangú a partner? Férfi? Azt mondja, hogy ott biztonságban érzi magát...És hogy nem szereti, ha azt érzi, hogy valaki nincs a jelenben...Ez jogos...megyek...