"A beavatás próbáit mindig sötétben, egyedül, bekötött szemmel kell végigélni. S a feladat erőinek legvégső határáig terheli meg a beavatásra várót. De operáció közben sohasem értheti meg súlyos terhelése célját. Csak utána. Mikor megérkezett hozzá. Legnagyobb megpróbáltatásában sem tanácsos azonban elveszítenie biztos meggyőződését abban, hogy átéléseinek értelme van!"
(Szepes Mária: Raguel 7 tanítványa)
ezt az élményt keresem, kutatom régóta. Csak rövid ideig tudtam így élni az életem, de az egyiknél feladtam. Azóta nem találok vissza. De most hívom erősen...
2010. január 7., csütörtök
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése