Nők

Talán a hozzáállásomon kéne változtatni. Bizalom. Az első perctől fogva, megérezni, benne lehet, és bízni. És kibontakozni, nem kell félni. Aztán a másik: nem mindig tőle várni a megváltást. Nem egyszerű ez ám: megyek én, hívom, találkozzunk, szervezem a programot, izgalmasat, meg nem is spórolok a jelzésekkel, DE mégis rá várok valahol. Ezt valahol nagyon mélyen érzem. Mi lesz ebből?

Kilátás

Na az most nincs. Csak kilátástalanság. Megint eljött az az időszak, amikor minden rossznak tűnik. Pedig nem az. Ilyenkor nem látom a jó dolgokat. Meg hogy rosszabb is lehetne. ÉS csak a nők tudnak így elborítani. Most is ez történt. De lehet, hogy nem is tévedek. Jogos ez az érzés. Nincs értelme a munkának, a terveknek, hogy ha nincs aki szeressen, várjon, szeressen látni, ölelni, akinek FONTOS vagyok, mint férfi. Tegnap éjjel semmit nem aludtam. Reggel el lettem küldve egy kedves levélben melegebb égtájakra. De tényleg kedves levél volt, tőle telhetően megtett mindent, hogy ne bántson meg. Legalább ezt értékelhetném. De végül is ezt értékelem is. Ha nincs is a tudatomban, akkor is. Ennél csak rosszabbul szokták. Eltűnnek és nem jelentkeznek, nem veszik fel többet a telefont, zavarba jönnek, ha találkozunk, stb. Ritka az emberi hozzáállás, de az utóbbi kettő már ilyen volt.
Szóval nem aludtam tegnap éjjel. Előtte csikkről gyújtottam: igyekeztem lerombolni minden addig felépített rendszert, keretet. Merthogy mostmár minek megint. Kiért, miért? Ebből is látszik, hogy nem magamnak épültek. A legtöbb dolgom nem magamnak épült azt hiszem. Meg fogom tanulni a hamar talpra állást, mielőtt lebontanék mindent és újra kezdhetném építeni. Holnap már csinálom újra. Nem leszek a magam ellensége. Nem akarnak rosszat, csak nem lesznek belém szerelmesek. Ezt túl kell élni. Még ha ilyen NŐ csak fényévente egyszer jön az életembe. Leírva semmi, érezve nehéz súly. Nagyon nehéz...

A mai nap kétségei

Mindig az tetszik, aki elérhetetlen, akinek pedig tetszem, azt nem akarom...
...nem akar, mert nem érzi a magányban érlelt erőt bennem...Higgyek neki, vagy csak képzelődik? Egy kislány belül, akit bántottak, csak megtanulta, hogy a szépségével és a kisugárzásával hogyan tud észrevétlenül bántani, irányítani? És észre sem veszi ezt.Nem is azt az erőt keresi, hanem mást...
...van egy pont nálam, amikor falba ütközöm. Ezt a falat ő húzta fel? én hozom ki belőle vagy mindenki másnak is szól? Vagy az én falam? Minek van ott?
Olyat is érzek, hogy én mindig csak egy illetéktelen behatoló maradok...aki el akar venni valamit...mondjuk időt a másiktól. Ez nagyon rossz érzés...
...aztán zavar is néhány dolog benne: az önzősége, ki tud használni bárkit szerintem, csak szépen köríti, csak azok menekülnek meg ettől, akik elég erősek. Azoknál is próbálkozik, de ott nem talál fogást...Vagy az neki az alap? A beugró, és attól kezdve egyenrangú a partner? Férfi? Azt mondja, hogy ott biztonságban érzi magát...És hogy nem szereti, ha azt érzi, hogy valaki nincs a jelenben...Ez jogos...megyek...

Kinek a vágya?

Ma délután volt szerencsém megtekinteni a 500 days of summer c. filmet. Már 3szror letöltöttem előtt és egyszer sem működött, mindig volt valami baja az aktuális verziónak. Már úgy voltam vele, hogy ez a film ez valamiért nem akar engem, de aztán csak nem hagytam magam, és negyedikre sikerült.
Jó szokásom szerint nem tudakozódtam előtte róla, így sokkal izgalmasabb volt. ÉS nagyon témába vágott. A srác működése nagyon ismerős volt. Próbáltam megfogalmazni, hogy mi a baj a viselkedésével, mit basz el, mi idegesítheti a nőt. Sok duma, sok vetítés, kevés lényeg, kevés mélység, szegény nagyon tehetséges, de ez nem erről szól. És nálam is ez van: produkálni akarok. Illetve nem, de ez kényszer és jön. Pedig de letenném már. De hogy kell? Segítene valaki? Régen még voltak elképzeléseim és érzéseim róla, de manapság már nemigen. De azért próbálok pozitívan hozzáállni: hátha holnap eggyel jobb lesz, és egy szép napon kapok egy isteni szikrát, egy érzéssel párosuló gondolatot, ami kijelöli, hogy merre. De várom, édes Istenem!!! Visszatérve a filmre: én is hányszor éreztem azt a szorongást, hogy "jajj, ez a nő laza. Tud lazulni. Lazább mint én. Mi lesz így?" A játék is ismerős volt, amit a parkban játszottak. (Nagyon életszerű volt a film egyébként. ) Azt hiszem csak azok a csajok szoktak próbára tenni, akik érzik a gyengeséged. Ilyenkor kicsit kegyetlenné válnak. A lényeg az egészben, hogy gyakorlatilag végig kétségek közt vergődsz, érzed, hogy úgyis az lesz a vége, mégis megpróbálod, rajta vagy, lazulsz, mindent megteszel azért hogy létrejöjjön az egy hullámhossz, megérezd az együttlét fontosságát, egyediségét, DE nem megy. És akkor el kell engedni és szenvedni, akár fél évet is. Megéget. 10szer átértékeled, de közben a mélyben zajlik egy másik folyamat, egy lassú , feltartóztathatatlan felejtés, csak a felszínen megy a vergődés. ami sajnos rengeteg energiát csapol. Aztán egyszer csak feltámadsz hamvaidból, megint vannak jobb hangulataid, esetleg rá tudsz már nézni objektívebben más nőkre, és akkor megint kezdődhet...remélhetőleg nem ugyanaz, hanem valami más forgatókönyv szerint...
Ja, és a lényeg majdnem kimaradt: a fiúnak nem volt saját vágya! Attól volt olyan túl könnyű, félig üres, nem is lehetett belekapaszkodni. És minden idegszálával figyelte a lány kedélyének minden apró rezdülését, hogy rögtön tudjon alkalmazkodni. Mert végig érezte, hogy valami nem stimmel, ingatag a talaj alatta. És ez zavarta a lányt. És ez érthető.
A lazasággal az a baj, hogy azt nem lehet akarni. Pedig tudod, hogy anélkül nem fog menni...De próbálkozni lehet vele...
Aki tudja a receptet, az mondhatja...

B E A V A T Á S

"A beavatás próbáit mindig sötétben, egyedül, bekötött szemmel kell végigélni. S a feladat erőinek legvégső határáig terheli meg a beavatásra várót. De operáció közben sohasem értheti meg súlyos terhelése célját. Csak utána. Mikor megérkezett hozzá. Legnagyobb megpróbáltatásában sem tanácsos azonban elveszítenie biztos meggyőződését abban, hogy átéléseinek értelme van!"
(Szepes Mária: Raguel 7 tanítványa)

ezt az élményt keresem, kutatom régóta. Csak rövid ideig tudtam így élni az életem, de az egyiknél feladtam. Azóta nem találok vissza. De most hívom erősen...

Fohász

Harcos Gergely:
Fohász

Egy pillanatot kérek csak Uram, hogy úgy láthassam magam, ahogyan Te: hadd legyek szánalmas, ostoba szememben, lássam a korlátokat, miket adtál nekem, minden suta szavamat; leplezd le vágyaimat, mert velük hazug vagyok, nélkülük halott; engedj egy kicsit egyedül - most az egyszer ne Te légy: Mi legyünk a teljesség, sok ember elmerült öröme-bánata, szent akarat, az erők nyugalmas vize: magam.

1993. január 31.

Fohász

xparancsolat

Régen jártam NA-ba párszor. Nagyon jó receptjük van. Hősök. Onnan jön nekem a csak a mai nap...itt a többi:

* Csak az Isten segítségével!
* H.A.L.T. (hungry, Angry, Lonely, Tired) - Ne légy éhes, mérges, magányos, fáradt!
* Csak a mai nap!
* Egység- Szolgálat - Felépülés
* Tedd könnyedén!
* Gondolkozz, gondolkozz,....
* Aki követte a programot, ritkán vallott kudarcot!
* Nem fogjuk visszasírni a múltat, de az ajtót sem kívánjuk rácsukni.
* Ha nincs eltörve, nem kell megragasztani.
* Lassan siess!
* Tedd egyszerűen!
* Első dolgok először!
* Tedd fel a polcra!
* Élni és élni hagyni!
* Nem adj tanácsot, amíg nem kérnek tőled!
* Én ittam - mi józanodunk.
* A leghosszabb út is az első lépéssel kezdődik.
* Taníthatóvá válni.
* Félelmünk az embrektől és az anyagi bizonytalanságtól el fog múlni.
* Engedd el - bizd Istenre!
* Nem félek a holnaptól, mert láttam a tegnapot és szeretem a mai napot.
* Ha valamiben egyformák vagyunk az az, hogy mindent akarunk, de azonnal.
* A remény nem követelés.
* Amikor odafigyeltem a hibáimra, fejlődtem.
* Egyetlen módon lehet elmondani az igazságot, a szeretet hangján.
* Annyira vagyunk betegek, amennyire betegek a titkaink.
* Napról - napra!
* Mindennap szerte a nagyvilágban elkezdődik a gyógyulás, amikor az egyik alkoholista beszél egy másik alkoholistával, és megosztják tapasztalataikat, erejüket és reményüket.
* Ne analizáld, használd!
* Utólag könnyű.
* Ingyen kaptad, ingyen add!
* Nyugodtan mondj nemet!
* Ne azon keseregj, ami nincs, annak örülj, ami van!
* Jobb vigasztalni, mint vigaszt kapni!
* Soha többé!
* Ki vagyok? Hol vagyok? Hová tartok?
* Ne próbálj máról holnapra szentté válni!
* Nincs jobb tanítónk, mint a jó öreg balsors, ha okulunk belőle.
* Csak azok ócsárolják az imát, akik sohasem próbálkoztak vele komolyan.
* Szeressük mindig a legjobbat másokban, és soha ne féljünk a legrosszabbtól.
* Legjobb isten akaratáért imádkozni mások vagy a magunk számára - bármi legyen is az.
* Elég-e a józanság?
* Gondolkozz, mielőtt beszélsz.
* Az őszinteség önmagunkhoz és másokhoz kijózanít, de a türelem tart meg józannak.
* A mai nap hátralevő életed első napja.
* A leghosszabb az út a fejtől a szívig.
* Mások becsapásának gyökere majdnem mindig önmagunk becsapása.
* Egyedül nem megy.

Tanulságos, használható, nemcsak AA-soknak.

mai nap

Nem tudok aludni, nem jön álom a szememre. Nagyon furcsa napok ezek. Az egész hétvége haszontalan volt, egyfolytában csináltam valamit, egész nap, nyugtalan voltam, állandó pörgés, f4ig filmnézés, le sem akartam feküdni. Aztán 7főn Viktornál kaja, hát az sem sikerült jól, nem találtam a helyem, nem tudtam rákoncentrálni a srácokra. Ezen fel is basztam magam, és el is jöttem hamar. Mentem Vandához. Mert ő meg felhívott, hogy találkozzunk. Hab a tortán. Ott aludtam. Pálinkáztunk. Micsoda italai voltak!! Csoda ez a nő. Eleinte ott volt nála egy barátnője: Szimonetta. Az a lány majd felfalta a szemével, a testtartása is mindent elárult. Rá volt folyton fordulva, csillogott a szeme. Furcsa érzés volt féltékenynek lenni egy nőre. de persze nem annyira vészes. Aztán hajnalig beszélgettünk, lefeküdtem, lefeküdt. Nagyon fáradt voltam, kellemesen, elnyomott az álom. Éjszaka fáztam, felkeltem, felhúztam a ruhám, felébredt, beszélt hozzám, aranyos volt. Reggel felkeltünk, lenézett rám fentről, üdvözölt, lejött, elékezdett tennivenni, én még bóbiskoltam, majd jött is: odajön 10 percre. Odajött. Csodálatos Nő...
...Aztán elváltunk, és a nap hátralevő részében egészen jól voltam, de edzésen súlyosan szétestem. Féltem. Végig féltem. Rettegtem. Nagyon rossz volt. Aztán ittam a többiekkel, no cigi megszeg, Ju lábát fogdostam, pénzt költöttem stb. de hálazégnek még időben hazaértem. Mai napom ennek köszönhetően nem volt a legjobb, egészen a jógáig. Na az nagyon furcsa volt ma: óra feléig is már éreztem, hogy lelkileg is mozgat a mozgás, ott aztán jött egy nagyon hirtelen rosszullét: pillanatok alatt leizzadás, émelygés, hőemelkedés stb. de kibírtam, és attól kezdve is jó volt megint. Pedig nagyon furcsán éreztem magam, hatalmasat módosulét a tudatállapotom, mintha erős trippen lettem volna. Dehát megszoktam már sajnos az ilyet. Azóta viszont megvagyok, lesz jobb is még. Csak nem tudok aludni. Meleg vagyok, és az agyam ezerrel pereg. Sok benne a Vanda, szexuális gondolatok, tervek, azok elvetése stb. Majd enyhül...

Nagyon jó lenne végre már abba az állapotba jutni, ahol megint lehet válastani, és aztán lehet izgulni a választás következményén, szintlépés előtti fokozódó feszültségeket kibírni, és aztán megérdemelten pihenni, mámorosan kóvályogni egy napot, vagy egy délutánt, hogy aztán szembe lehessen nézni a következő démonnal...Kérlek, segíts, hogy eljuthassak idáig!!!