A legrosszabb érzésem ebben az évben az, hogy baromira magányosnak érzem magam, ugyanakkor pedig sok emberhez nincs kedvem, és ez leginkább a férficimboráimra igaz, a nők, akikkel vágyom együtt lenni, pedig sorra lekoptatnak. És ez egyre jobban fáj. Mert nem értem, hogy miért. ÉS ha nem értem, akkor nem is tudok rajta változtatni. Nagyon magányos vagyok. Annyira kell nekem a nő társasága, a sugárzó, gyönyörű NŐ társasága, mert azalatt meg tudok pihenni, gyönyörködhetek benne, érezhetem az illatát, a báját. És csak ritka ám ez a fajta nő: jelenleg 3 olyan van, akivel ezt érzem, a többi az nem. Rejtély az is, hogy a férfitársaktól miért nem engedek be infót, nagyon el vagyok tőlük távolodva. Pedig Angliában megígértem magamnak, hogy inkább bevállalok bármit magammal kapcsolatban, de még egyszer egyedül maradni nem akarok...
A legjobb dolog, ami idén történt az életemben, az azt hiszem a fotográfia bekúszása az életembe. Megvettem életem első gépét, két objektívvel, és azóta regnegeteg képet készítettem véle. Szinte minden nap foglalkozom valamilyen szinten a fotózással: nagyrészt fotózom és archiválok, válogatok, tegnaptól kezdve már szerkeszthetem is őket, mert van photoshopom. És a rajz is kezd egyre jobban bejönni, csak a Vandával jó lenne, ha minél előbb megoldódnának a problémáim.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése