Vicky Christina Barcelona

Ez a film arra emlékeztetett, hogy attól, hogy nem veszünk tudomást valamilyen igényünkről az életünkkel kapcsolatban, attól az még van. Nekem is nagyon nehéz napról napra élni, és nemelnyomni hanem figyelembevenni a vágyaimat. Pedig tényleg csak ez az egy rövid élet van. Bizonyos nagy váltásokkal rövid távon sokat lehet veszíteni, de hosszú távon, lassú építkezéssel meg lehet valósítani önmagunkat. Ez annyit tesz, hogy kilépni ebből a lélektelen pénzhajhász, kereskedelemközpontú taposómalomból, és alkotni. Ha arra vagy hivatott. De alkotnia mindenkinek kell, úgyhogy ez nem kérdés. Hálistennek a barátaimn közt ezt mindenki így gondolja, és néhányan hosszú évek kemény munkája, nélkülözése után most már tényleg abból élnek,m amit szeretnek csinálni.
Teszem azt fotózásból www.asm-foto.hu
Kérek bátorságot hozzá, hogy én is meglépjem ezt. De egyedül nagyon nehéz. Kellene hozzá még motiváló környezet. Egy élettárs például. Vagy egy alkotókör, és most nem itthon ülnék, hanem rajzolnék, festenék vaélakikkel, miközben kint szemerkél az eső.
Mert a lélektelen szarból elegem van. Egyre nagyobb lemondásnak érzem azt a 8 órát, amit egy nagy vállalatnak a szépre festett céljainak a megvalósításával töltök. Annyi mindent tudok már, annyi mindenre vagyok képes, és nagyon szívesen fejlődnék, tanulnék, alkotnék, akár egy vállalatnál is, de azt tapasztalom, hogy nem hagynak dolgozni, hajtani. Tötyörögtetnek, aztán lebasznak, hogy miért nem csinálod. Elbasszák, és ha szóvá teszed, akkor kirúgnak. És még sorolhatnám. Nekem csak egy jó hangulat, őszinte célok, közös értékrend és érdekes munka kell, semmi más. Hol lehet ilyet találni? Ha megvan,akkor szóljatok:) De addig is keresem, rendületlenül...
És visszatérve a filmre, még annyi, hogy persze az érzelmek is megfogtak benne, és a lelki mondanivaló. Régen én sem ismertem határokat, akár 2 nővel is szívesen szeretkeztem volna egyszerre, és nem törődtem az elvárásokkal, csak az aznappal. Csak az érzelmek, a testiség, a zene voltak érdekesek, a többi az csak arra kellett, hogy megkapaszkodjak a világban, el tudjam látni magam, megteremtsem a pénzt az előbbiekre, amik igazán fontosak. És letojtam, amikor valaki túlgondolkodta, túlparázta az életet. Aztán elment az ihletem, mert kialakult bennem a tudatosság irányti igény, ami már viszont jelentős önmegtartóztatást, sok magamrafigyelést, kívülról szemlélést igényelt, ami gyökeres ellentéte volt az előző életvitelemnek, ahol csak a pillnatnak éltem, csak tettem ami jött, ami jól esett, ami nem, azt meg nem. Ilyen egyszerű volt a képlet. Egyszerű példa: ha fáradt voltam, nem keltem fel reggel, hanem inkább kihagytam a reggeli órát. És nem gondolkodtam azon, hogy most ez miért van, és hogy ennek mi a következménye. Összefoglalva: nem kerestem önmagam. De miért nem? Mert jó volt úgy. Aztán jöttek kudarcok, fáradtság, rossz érzések, lehangoltság, elégedetlenség. Ami a legrosszabb: úgy érzetem, hogy lógok a levegőben. Csak teszek-veszek, megyek, rohanok, szervezek, találkozok stb. DE MIÉRT? És miért vele? És miért nem vele? Stb. stb. Két kérdőszó elég sokszor elhangzott akkor és azóta is: MIÉRT? BIZTOS?
Nagyon hozzá voltam szokva ahhoz, hogy ne kérdőjelezzem meg a döntéseimet. Így nem is esett soha nehezemre döntéseket meghozni. Nem volt szokásom sokat gondolkodni akármin is. Attól mindig rossz érzésem lett, és ha nem tudtam érezni a döntést, akkor úgy döntöttem, hogy "na jó, akkor így lesz, aztán majd meglátjuk, hogy hogy alakul." Ez is egy út, de az egész életet nem lehet így. Kell az a mediterrán lazaság is, amit a filmben láttunk, de kell az átgondolás is, a merészség, hogy meg merj lépni olyan dolgokat, amik eleinte sok kényelmetlenséggel járnak: bizonytalanság, kudarc, pénztelenség stb. DE KELL, mert különben elmegy az élet, betör, megváltozol, besavanyodsz stb. Pl. nagyon nem szeretem, hogy ha lyukat beszélnek a hasamba, mindent kommentálnak, elemeznek, Ezek az emberek kerüljenek. Inkább hallgassunk, vagy pofázzunk hülyeségeket, röhögjünk, de ne okoskodjunk.

Na eleget pofáztam, most jöjjön akkor a film trailere. Egyébként a zenéje is zseniális, és hát a 3 nő, hú. Irigylem ezt a fószert.:) De bírom nagyon a filmjeit, meg a csajokéit is...