Pomáz

Jó hely ez a Pomáz. Amikor először szóba került, rögtön beugrott egy régi mese, amit nagyon szerettem. Egy csizmáról szólt, amibe beleköltöztek az állatok. És valamiért egyszer az egyikük elment Pomázra üdülni. Hogy miért pont Pomázra, azt nem tudom, de nagyon tetszett ez a név. Úgy éreztem, hogy az egy olyan kis aranyos, kellemes hely, ahol jót lehet üdülni.

Így hát fel is kerekedtem, hogy megnézzem ezt a Pomázt. Már másodszor megyek ki túrázni. Majd egy óra elmegy azzal, hogy hegymenet bámulom a girbe-gurba kis utcákban a szebbnél-szebb házakat. Akad köztük kicsi-nagy, régi-új, emeletes-földszintes, frissen festett és kopott, betonozott és füves, de a legkirályabbak azok, amiket terméskőből épített kerítés fog körbe és a cirádás nagy kopott vaskapu vagy girbegurba, natúrszínű, világos páccal bekent fadeszkák vaskeretre csavarozva
vagy hatalmas székelykapu. A közös a terméskőkerítés, ami nagyon bejön. Tetszik, mert szabálytalan felület, természetes, és mert imádom a követ. És praktikus, mert elzár a kíváncsi szemek elől:)

Belül aztán egy murvás út indul a ház felé, melette végig fák, köztük fű, útszélén bokrok. Az út megy a garázshoz, kiágazik belőle egy kőlépcső, ami felvezet a házhoz. a lépcsőt a dombba vájták, a domboldalban újfent terméskő, tetején sziklakert, édes kis sziklakerti pozsgásokkal és hasonlókkal. Az udvarban valahol a fák alatt egy hely, ahová mehet ki az asztal és a székek, és ahol mehet a grill, borral a borospincéből, fincsi pácolt, helyi husokkal, amikhez friss fűszer dukál a fűszerkertből, friss zöldség a veteményesből, friss gyümölcs a gyömölcsfákról. És mindenhol sok fű, sokfajta bokor és gyönyörű virágok, amik válogatott illatokat árasztanak a levegőbe, tavasztól őszig. Orgona, aranyeső, rózsa, tulipán, jácint, viola, ibolya, kankalin és még sorolhatnám...És ha van lehetőség rá, akkor szívesen áteresztenék a házon egy patakot, ami a hegyen fakad és az erdőn keresztül folyik. A házon tornác, azon muskátlik, és minden ablakban muskátli, halványnarancs fal, zöld vagy bordó spalettával, mediterrán módra, vagy akár egy földszintes, kiterjedt parasztház, oszlopos tornáccal, ami alatt lehet hűsölni, télen átmegy télikertbe, és persze kötelezően vályogból...

És a ház mellett az erdő, ahova lehet kivinni a kutyust, mert az biztos lesz, és lesz macska is, vörös kandúr biztosan. És szeretnék tyúkokat. Az egyik háznál láttam egy tökjót: az utcafrontot két magas, terebélyes bokor választja le a kerítés falától, és köztük picit be lehet látni az udvar szűk bejáratára, amin meglepő módon nincs kapu. Odafelé egy gőgös gúnár fújt fenyegetőket rám, borzolta a tollát, és jött egyre közelebb, és meg is támadott volna, ha nem lépek le:) Jó kis házőrző (hangos és csúnyán meg tud csípni:) Visszafele pedig egy csodaszép tyúkocska kapirgált a bokor előtt, a bejáratnál meg egy kis kakaska nézelődött hetykén, hogy merre van a csaja...Szóval még ez is beleférne az állatarzenálba. Lenne szabad tartásból tojás, a felesleget meg elbarterolnám a faluban erre-arra. Helyi vadásztól néha kerülne egy kis vaddisznó, öz vagy szarvashusi, hal meg a szomszéd horgásztól. Biofűnyírónak pedig lenne két kecske. Ennyi állat elég is lenne.

Remélem egyszer lesz családom ehhez, mert anélkül nem sokat ér ez az egész tervezés. Pénzről nem is beszélve, de az előző fontosabb.
Persze ez csak álmodozás, hogy lefoglaljam magam. De ártani nem árt...