Nincs kedvem írni mostanság. Főleg nem a gépen. Egész nap előtte ülök, fáj a szemem tőle. Persze más itthon ülni előtte, de mégsincs igényem rá annyira. Meg mondanivalóm sincs sok. Mondhatni nincsen spontán mondanivalóm. Csak agyas. Azt meg minek. Abban semmi izgalmas nincs. Abból elég napközben a fejemben. Zakatol a vonat:) De most nem zavar annyira.
Ami jó volt viszont a legutóbb, az az, hogy szépen tudtam ülni meditáció alatt és utána nem úgy kellett széthajtogatni a lábaim egyes alkotórészeit, mint általában, hanem hamar beindult a vérkeringésem. Pedig végigültem. Mostanában figyelek mondjuk a tartásomra. ezt megígértem magamnak, mielőtt elmentem irodába melózni. Hogy figyelni fogok a görnyedésre. És eddig oké. Jövő hónapban veszek egy szemüveget is. Unom a homályt. Meg az 5 cmről bámulást. Meg hogy mindenkit fókuszálnom kell amíg közel nem ér az utcán, mert akkor derül ki csak, hogy ismerős-e. Ettől azt hiszik egy csomóan, hogy bámulom őket, pedig nem. Csak vaksi vagyok:)
Köv. fizuból telni fog már edzésekre és az majd dob egyet az életminőségen, de így sem rossz. De úgy majd azért több lesz az enerdszia. És az jó.
Na jól van elég volt, megyek.
Búcsúzóul egy kis nyárváró nosztalgiamuzsika:) Onnan jött, hogy olvastam a Horász konyhája c. blogon egy vicces 30 pontot, hogy mitől veszed észre, hogy 30 éves lettél, és abban volt ez a zene. Eszembe jutott, hogy a főiskolás cimvorákkal, fiúklányokkal nagyon szerettünk néha elmenni egy olyan helyre táncolni, ahol ezek a régi diszkózenék szóltak, maiket még 14-15 évesen hallgattunk a dizsiben. Jókat röhögtünk és baromira éveztük. Egyrészt az emlékek miatt, meg mert jó érzés volt látni, hogy a különböző városokból jött barátaiddal van egy ilyen kis szeletke közös múltam. Szép idők voltak:) Egyébként néha még összejön 1-1 ilyen és akkor mindig azt kívánom, hogy ne is legyen vége az estének...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése