jó vers

A vágy hiánya

Apró kis mosolyok, tétova párok
Egy oldalsó pillantás, jelei a vágynak
Mit kéne mondani, hogy lehet eladni
Magam, hogy elérjem, de úgysem lesz
Semmi, mert nem ilyen a világ, csak
Mi látjuk egy pontból, a végtelen
Sokasága nem enged, nem oszt ma
Lapot még annak sem, ki jobb nálam,
Hát még ha kérek is, ma érzem
Hogy fájna az eltolt kéz, a komor
Arc éle, az üres szem, szánalmas
A vágy, ha nincs párja
Szánalmas az érzés, ha nincs viszonzása
Megadna mindent, nem tehet róla
Ilyen ez a világ, ilyen és nem tudja
Ő sem a módját, miképp lenne másképp
Mióta létezünk, ez az egy álmunk
Változtatni mindent, hisz ez így nem
Állja, mitől leszel boldog, ha nem a
Hiánytól, s ha megkaptad a vágy
Újra hiányt szül, vagy a hiány
Alkot vágyat, már én sem érzem
Mitől lennék jobb eleme e létnek
Vagy nevezhetjük útnak, attól függ
A sorsunk, mely irányba mutat
Vágyódva a kezünk
Pocsolyában nyúlkál, aranyat keres
Pedig ott csillog az is, a tegnapunk
Mellett a többi meg sorban
Átnyúlik a mába
De nem látjuk fényétől, mit is
Kéne látni, a másikat ha néz
Egy tegnapi mosollyal, ismerős a vágy még
Sem mond újat, lejárt lemez ez is
A holnap hozna újat? de nem tudunk várni
Hisz azt sem tudjuk mire
Kéne az a kis pénz
Amit eladtunk előre
Egy pohár édes vízért
Vagy másfél vágyért
Ebből felet felajánlunk másnak
Majd nézünk, ahogy szenved
Egy embernek sok a fél is
Nem lesz abból érzés, elfordul
És kimegy, a sötétből a fénybe
Lámpásokat osztogat egy félig szürke
Téren, osztogat és áll, ahogy mindig
Szokta, nem tudja elhagyni magát és azt,
Aki hozta.

/Ismeretlen szerző/