lost

Már megint el vagyok veszve. Ahhoz képest, hogy milyen jó volt reggel. De valahogy sejtettem, hogy gáz van. Nem álltam messze tőle, most aztán tényleg, hogy bepánikoljak edzésen. Aztán hazafelé azt éreztem, hogy kellenek az ilyen überfeszültségek ahhoz, hogy megint közelebb érezzem magam a valósághoz. Ezeket kéne megtartani valahogy magamban, az emléküket, az érzelmi töltetüket ( mert lehet érzelmekre is emlékezni), ahhoz, hogy ki tudjak jönni a gödörből. Mert kb. úgy érzem magam, mint Frodó, amikor felhúzza a gyűrűt az ujjára, és akkor hirtelen egyedül marad, mint az ujja (amelyiken a gyűrű van) és nem hall, homályosan lát és fél, és olyankor könnyű prédája a démonoknak. Ki kell rángatnom magam ebből a saját hajamnál fogva., Mert tényleg úgy érzem magam, hogy egyedül vagyok, mert nem tudok visszatérni az meberek közé. ez egy másik világ. Szar.

napom

Ma miért van jó napom? Ha tudnám az okát, akkor minden nap előidézhetném vele a jó napot:) Nagyon okos gondolat, hm?

Reggel álltam az ablak előtt, és azon gondolkodtam, hogy most biztos átléptem a mániás depresszióba, és épp egy hullámhegyen vagyok. Mert hogy nem lehet igaz, hogy csak úgy egyik napról a másikra minden egyszerűbb lesz, és van kedv, van bátorság stb. Hogy ez honnan ismerszik meg: pl. arról, hogy felébredtem magamtól 7kor, rövid fetrengés után pedig fel is keltem:) Már az ágyban fekve éreztem, hogy nem vagyok feszült, és teafőzés közben ez végleg kiderült, mert nem siettem azzal sem, pedig általában az van, hogy rohanok be vele a géphez és már ütöm is. Ma nem. Elálldogáltam kicsit a konyhában, szürcsölgettem, ízlelgettem, és élveztem, ahogy simogatja a sok cigitől meg a betegségtől sajgó torkomat. Nyamm. Aztán baromi jó érzés volt 8kor és nem mondjuk fél11kor kicsapni az ablakot és kinézni rajta. Nem zavart, hogy borús az ég, mert a tegnapi havazás már el is fogadtatta velem, hogy most téltábornok az úr! Én meg meghajlok előtte és ez nem is esik nehezemre, mert szeretem a havat:) És mostanság örülni kell, ha egyáltalán esik. Úgyhogy király.
Na visszatérve ami még bejött, de emgint csak fura, hogy ma például sokkal elképzelhetőbbnek tartom, hogy lesz munkám, és be tudok majd illeszkedni.
De miért? Mondjuk tegnap jó napom volt: reggel egy átvergődött éjszaka után 8tól 9ig egy kisimító alvásban volt részem, amilyenben már rég nem. Aztán szex a mellettem felébredő lánnyal, és mindez egy szép havas napon, amit egy sörözőben zártam. Nyamm, ez bejön. Pedig nem szokott. De most igen. Jee:)