Halva

Asszem meg vagyok halva. Már régóta. Ez attól hasított belém, hogy megnéztem a szép volt barátnőm iwiw-es adatlapját, ahová új fotókat rakott fel. Az egy nagyon jó mutató, hogy készülnek-e képek az emberről. Azt mutatja, hogy él. Van programja, van vele egy másik ember, és valami olyan alkalmat töltenek együtt, ami érdemes a fotózásra. Megörökítésre. Persze vannak olyan emberek, akik "szokásból" fotóznak, példának okáért egy utazás alkalmával. Az is több, mint a semmi. A semmi az, amikor nincs olyan pillanatod, amit érdemes megörökíteni. Hát, nekem ez van egy-két-három-...-nyóc éve. Kibaszott szar belegondolni, hogy ez így van, de még rosszabb azt érezni, hogy jelenleg nincs rá esély, hogy ez megváltozzon. Tehát lehet, hogy így lesz leélve az Élet. A mai napon is csak venni tudtam egy kis boldogságot: kínai kaja+sör+csoki. No comment. Tinédzserként mindig könnyebb, mert akkor még szépnek látszik az élet, van enerdzsi, rugalamsság stb. De aztán be tud fásulni az ember keményen. Na jó, hát erről ennyit. Most jön a szokásos program, mivel nem volt kedvem emberek klözé menni, így marad egy film elfogyasztása. A mai film címe: bor. mámor, provance.