sír...

...a belső gyermekem. Nagyon. Szegény. Nagyon hanyagolom. Hogy is lehetne gyermekem addig, amíg a sajátommal így bánok.

tavaszi reggel

Igen, bizony: kitavaszodott végre! Fél3 óta fent vagyok. Egy ideig forgolódtam az ágyban, de aztán felkeltem inkább, mert nem volt értelme tovább próbálkozni. Most megpróbálok ébren maradni, majd legfeljebb délután szundítok egyet.

Már úgyis utána akartam olvasni a gyömbérgyökérnek, amit mostanság elég gyakran, szinte naponta fogyasztok kajában és teában egyaránt. Egyrészt a gyógyhatása érdekelt, másrészt az, hogy miket lehet vele főzni. Ki is választottam egy receptet, amihez mindjárt átmegyek a piacra megvenni a hozzávalókat.

Amikor kimentem a konyhába, körülnéztem, és az jutott eszembe, hogy jó lenne már egy saját, mert ide a közösbe nem szívesen veszek új konyhai eszközöket. Elkérik, használják, tönkreteszik. Jó lenne elköltözni végre, és saját háztartást vezetni. Saját, nagy, fényes konyha, kicsi hálóval, tőlem akár egybe is nyílhat. Ez az idei évre a cél! És ha netán ez még a sajátom is lenne, az lenne igazán tuti, de szerintem inkább bérlek. Keresek a városban egyet. Jó magasan, vagy kertkapcsolatos földszinten. Mindkettőre vágyom. És ott főzni fogok, minden hétvégén, amikor épp nem vagyok elutazva. És egy idő után vendégeket is fogadok majd.

Ámen:)

Nők

Talán a hozzáállásomon kéne változtatni. Bizalom. Az első perctől fogva, megérezni, benne lehet, és bízni. És kibontakozni, nem kell félni. Aztán a másik: nem mindig tőle várni a megváltást. Nem egyszerű ez ám: megyek én, hívom, találkozzunk, szervezem a programot, izgalmasat, meg nem is spórolok a jelzésekkel, DE mégis rá várok valahol. Ezt valahol nagyon mélyen érzem. Mi lesz ebből?

Kilátás

Na az most nincs. Csak kilátástalanság. Megint eljött az az időszak, amikor minden rossznak tűnik. Pedig nem az. Ilyenkor nem látom a jó dolgokat. Meg hogy rosszabb is lehetne. ÉS csak a nők tudnak így elborítani. Most is ez történt. De lehet, hogy nem is tévedek. Jogos ez az érzés. Nincs értelme a munkának, a terveknek, hogy ha nincs aki szeressen, várjon, szeressen látni, ölelni, akinek FONTOS vagyok, mint férfi. Tegnap éjjel semmit nem aludtam. Reggel el lettem küldve egy kedves levélben melegebb égtájakra. De tényleg kedves levél volt, tőle telhetően megtett mindent, hogy ne bántson meg. Legalább ezt értékelhetném. De végül is ezt értékelem is. Ha nincs is a tudatomban, akkor is. Ennél csak rosszabbul szokták. Eltűnnek és nem jelentkeznek, nem veszik fel többet a telefont, zavarba jönnek, ha találkozunk, stb. Ritka az emberi hozzáállás, de az utóbbi kettő már ilyen volt.
Szóval nem aludtam tegnap éjjel. Előtte csikkről gyújtottam: igyekeztem lerombolni minden addig felépített rendszert, keretet. Merthogy mostmár minek megint. Kiért, miért? Ebből is látszik, hogy nem magamnak épültek. A legtöbb dolgom nem magamnak épült azt hiszem. Meg fogom tanulni a hamar talpra állást, mielőtt lebontanék mindent és újra kezdhetném építeni. Holnap már csinálom újra. Nem leszek a magam ellensége. Nem akarnak rosszat, csak nem lesznek belém szerelmesek. Ezt túl kell élni. Még ha ilyen NŐ csak fényévente egyszer jön az életembe. Leírva semmi, érezve nehéz súly. Nagyon nehéz...

A mai nap kétségei

Mindig az tetszik, aki elérhetetlen, akinek pedig tetszem, azt nem akarom...
...nem akar, mert nem érzi a magányban érlelt erőt bennem...Higgyek neki, vagy csak képzelődik? Egy kislány belül, akit bántottak, csak megtanulta, hogy a szépségével és a kisugárzásával hogyan tud észrevétlenül bántani, irányítani? És észre sem veszi ezt.Nem is azt az erőt keresi, hanem mást...
...van egy pont nálam, amikor falba ütközöm. Ezt a falat ő húzta fel? én hozom ki belőle vagy mindenki másnak is szól? Vagy az én falam? Minek van ott?
Olyat is érzek, hogy én mindig csak egy illetéktelen behatoló maradok...aki el akar venni valamit...mondjuk időt a másiktól. Ez nagyon rossz érzés...
...aztán zavar is néhány dolog benne: az önzősége, ki tud használni bárkit szerintem, csak szépen köríti, csak azok menekülnek meg ettől, akik elég erősek. Azoknál is próbálkozik, de ott nem talál fogást...Vagy az neki az alap? A beugró, és attól kezdve egyenrangú a partner? Férfi? Azt mondja, hogy ott biztonságban érzi magát...És hogy nem szereti, ha azt érzi, hogy valaki nincs a jelenben...Ez jogos...megyek...

Kinek a vágya?

Ma délután volt szerencsém megtekinteni a 500 days of summer c. filmet. Már 3szror letöltöttem előtt és egyszer sem működött, mindig volt valami baja az aktuális verziónak. Már úgy voltam vele, hogy ez a film ez valamiért nem akar engem, de aztán csak nem hagytam magam, és negyedikre sikerült.
Jó szokásom szerint nem tudakozódtam előtte róla, így sokkal izgalmasabb volt. ÉS nagyon témába vágott. A srác működése nagyon ismerős volt. Próbáltam megfogalmazni, hogy mi a baj a viselkedésével, mit basz el, mi idegesítheti a nőt. Sok duma, sok vetítés, kevés lényeg, kevés mélység, szegény nagyon tehetséges, de ez nem erről szól. És nálam is ez van: produkálni akarok. Illetve nem, de ez kényszer és jön. Pedig de letenném már. De hogy kell? Segítene valaki? Régen még voltak elképzeléseim és érzéseim róla, de manapság már nemigen. De azért próbálok pozitívan hozzáállni: hátha holnap eggyel jobb lesz, és egy szép napon kapok egy isteni szikrát, egy érzéssel párosuló gondolatot, ami kijelöli, hogy merre. De várom, édes Istenem!!! Visszatérve a filmre: én is hányszor éreztem azt a szorongást, hogy "jajj, ez a nő laza. Tud lazulni. Lazább mint én. Mi lesz így?" A játék is ismerős volt, amit a parkban játszottak. (Nagyon életszerű volt a film egyébként. ) Azt hiszem csak azok a csajok szoktak próbára tenni, akik érzik a gyengeséged. Ilyenkor kicsit kegyetlenné válnak. A lényeg az egészben, hogy gyakorlatilag végig kétségek közt vergődsz, érzed, hogy úgyis az lesz a vége, mégis megpróbálod, rajta vagy, lazulsz, mindent megteszel azért hogy létrejöjjön az egy hullámhossz, megérezd az együttlét fontosságát, egyediségét, DE nem megy. És akkor el kell engedni és szenvedni, akár fél évet is. Megéget. 10szer átértékeled, de közben a mélyben zajlik egy másik folyamat, egy lassú , feltartóztathatatlan felejtés, csak a felszínen megy a vergődés. ami sajnos rengeteg energiát csapol. Aztán egyszer csak feltámadsz hamvaidból, megint vannak jobb hangulataid, esetleg rá tudsz már nézni objektívebben más nőkre, és akkor megint kezdődhet...remélhetőleg nem ugyanaz, hanem valami más forgatókönyv szerint...
Ja, és a lényeg majdnem kimaradt: a fiúnak nem volt saját vágya! Attól volt olyan túl könnyű, félig üres, nem is lehetett belekapaszkodni. És minden idegszálával figyelte a lány kedélyének minden apró rezdülését, hogy rögtön tudjon alkalmazkodni. Mert végig érezte, hogy valami nem stimmel, ingatag a talaj alatta. És ez zavarta a lányt. És ez érthető.
A lazasággal az a baj, hogy azt nem lehet akarni. Pedig tudod, hogy anélkül nem fog menni...De próbálkozni lehet vele...
Aki tudja a receptet, az mondhatja...

B E A V A T Á S

"A beavatás próbáit mindig sötétben, egyedül, bekötött szemmel kell végigélni. S a feladat erőinek legvégső határáig terheli meg a beavatásra várót. De operáció közben sohasem értheti meg súlyos terhelése célját. Csak utána. Mikor megérkezett hozzá. Legnagyobb megpróbáltatásában sem tanácsos azonban elveszítenie biztos meggyőződését abban, hogy átéléseinek értelme van!"
(Szepes Mária: Raguel 7 tanítványa)

ezt az élményt keresem, kutatom régóta. Csak rövid ideig tudtam így élni az életem, de az egyiknél feladtam. Azóta nem találok vissza. De most hívom erősen...